Osztályom segítségével elkészítettem a hét feladatát: tanulási, internetezési szokásaikról. Köszönet jár érte nekik. :)
Véleményem szerint jól ismerjük tanulási szokásaikat, de még jobban megismerhetjük, ha megkérdezzük őket, ők pedig megnyílnak felénk. Legtöbbjüknek van egy kialakult tanulási rendje, miszerint: „legnehezebbel kezdek, aztán a többi, végül a házi, néha hozzá net.” Vannak köztük olyanok, akik néhány órát, ill. 3-4 órát töltenek azzal, hogy törekedjenek a tudás elsajátítására. Mások pedig maradnak a „kampányszerű” tanulásnál. Egyre gyakoribbá válik a kevés időráfordítás, a türelmetlenség, a motiválatlanság megjelenése. Mindehhez hozzájárul a környezet melyben nap, mint nap élnek, a céltalanságuk, a „nemtörődömségük”, a kedvtelenség, a kudarc érzete.
Internetezési szokásaikat jól ismerjük. Az általam megkérdezettek válaszaiból a következőkre jutottam:
Leggyakrabban otthon, ritkán barátoknál neteznek, kávéházakban nem, mert drága. Naponta az 1-2, 2-3 órát ülnek gép előtt, de előfordul akár 6 óránál is több. Igaz ez utóbbi csak 2 tanulót érintett. Aztán kiderült, hogy ők valójában nem függők, nem ülnek állandóan ott, csak be vannak kapcsolva, mert sokat töltenek le, ill. állandó elérhetőséghez kell….
Nem bíznak túlzottan abban, ami a weben megjelenik. Úgy gondolják, a hitelesség függ az adott oldaltól, információtartalmától, szerkesztőjétől. Az itt olvasottakat egymással, barátokkal beszélik meg. Naivabb ismerőseiket tanácsokkal látják el.
Szeretik az interaktív táblát, főként szakmai tárgyak tanulásánál használják.
Internetezésre fordított energiájuk megtérül egy-egy kiegészítő információ keresésekor a tananyaghoz. Kiselőadásaikhoz, leckék önálló feldolgozásánál is jól hasznosítható ez. Jó ötletnek tartom, ha önálló feldolgozás esetén a net kerül előtérbe, hisz’ a sokféleség/színűség jellemzi az órát, nem pedig a „TK íze”.
Hang, film/videó a tanórán elősegíthető multimédiás rendszerrel, oktató programokkal, interaktív táblával, laptoppal, projektorral és még sorolhatnám. Ezáltal a tananyag objektivitása másabb lenne. Mindehhez befektetés is szüksége, ami persze nem kicsi. Ehhez kapcsolódó idézettel zárom bejegyzésem:
„A drága oktatás lehet rossz, de a jó oktatás sosem olcsó. A világ szükségletei pedig jobb oktatást követelnek.” Coombs
Véleményem szerint jól ismerjük tanulási szokásaikat, de még jobban megismerhetjük, ha megkérdezzük őket, ők pedig megnyílnak felénk. Legtöbbjüknek van egy kialakult tanulási rendje, miszerint: „legnehezebbel kezdek, aztán a többi, végül a házi, néha hozzá net.” Vannak köztük olyanok, akik néhány órát, ill. 3-4 órát töltenek azzal, hogy törekedjenek a tudás elsajátítására. Mások pedig maradnak a „kampányszerű” tanulásnál. Egyre gyakoribbá válik a kevés időráfordítás, a türelmetlenség, a motiválatlanság megjelenése. Mindehhez hozzájárul a környezet melyben nap, mint nap élnek, a céltalanságuk, a „nemtörődömségük”, a kedvtelenség, a kudarc érzete.
Internetezési szokásaikat jól ismerjük. Az általam megkérdezettek válaszaiból a következőkre jutottam:
Leggyakrabban otthon, ritkán barátoknál neteznek, kávéházakban nem, mert drága. Naponta az 1-2, 2-3 órát ülnek gép előtt, de előfordul akár 6 óránál is több. Igaz ez utóbbi csak 2 tanulót érintett. Aztán kiderült, hogy ők valójában nem függők, nem ülnek állandóan ott, csak be vannak kapcsolva, mert sokat töltenek le, ill. állandó elérhetőséghez kell….
Gyakran látogatnak közösségi oldalakat (iwiw, baráti kör), mert számukra fontos, hogy barátaikkal, ismerőseikkel, régi osztálytársakkal bármikor felvehessék a kapcsolatot, beszélgethessenek, közös programokat szervezzenek az idő spórolásával, új emberekkel ismerkedjenek, végül egyfajta kikapcsolódást is jelent számukra. Érdekes azonban, hogy fórumokat ritkán látogatnak, hozzászólásokat nem tesznek. Annál szívesebben chat-elnek, ismerkednek, küldenek e-maileket. Blogokkal „nincs dolguk”. Fő tevékenységeik: zenehallgatás, videonézés, film/zene/játékletöltés, hiszen ezek többsége ingyenes, amiért pedig fizetni kell, az kimarad. Szeretik a játékokat (wow, call of duty, pkl), főként a stratégiai, ill. szerepjátékot, mivel ezek izgalmasak és gondolkodtatóak. Találkoztam olyannal is, aki azért játszik pl. lövöldözős játékkal, hogy a feszültséget ezzel vezesse le, az agresszív viselkedés helyett. Érdekes, nem? Szívesen olvasnak újságot, híreket (főként sportot: Forma1, rally, motor…), időjárást, hirdetéseket, ismerkednek az újdonságokkal. Ritkán vásárolnak is netről, ill. hirdetéseket adnak fel, adnak/vesznek (vatera). Ahogy közeledik az érettségi, gyakrabban keresgélnek a tananyaghoz kiegészítő magyarázatot, fogalmakat, szakmai tantárgyakhoz segítséget. Gyakran használják a google-t, a wikipédiát, míg a sulinetet kevésbé.
A netgeneráció fogalmát nem ismerik. Nem bíznak túlzottan abban, ami a weben megjelenik. Úgy gondolják, a hitelesség függ az adott oldaltól, információtartalmától, szerkesztőjétől. Az itt olvasottakat egymással, barátokkal beszélik meg. Naivabb ismerőseiket tanácsokkal látják el.
Szeretik az interaktív táblát, főként szakmai tárgyak tanulásánál használják.
Internetezésre fordított energiájuk megtérül egy-egy kiegészítő információ keresésekor a tananyaghoz. Kiselőadásaikhoz, leckék önálló feldolgozásánál is jól hasznosítható ez. Jó ötletnek tartom, ha önálló feldolgozás esetén a net kerül előtérbe, hisz’ a sokféleség/színűség jellemzi az órát, nem pedig a „TK íze”.
Hang, film/videó a tanórán elősegíthető multimédiás rendszerrel, oktató programokkal, interaktív táblával, laptoppal, projektorral és még sorolhatnám. Ezáltal a tananyag objektivitása másabb lenne. Mindehhez befektetés is szüksége, ami persze nem kicsi. Ehhez kapcsolódó idézettel zárom bejegyzésem:
„A drága oktatás lehet rossz, de a jó oktatás sosem olcsó. A világ szükségletei pedig jobb oktatást követelnek.” Coombs
Nagyon jól tükröződik a megkérdezettek érdeklődési köre a leírtakból. Úgy gondolom, hogy a leírtakból is kiválóan körvonalazódik, hogy a feladataink bővülnek: meg kell ismertetnünk tanulóinkkal azokat a lehetőségeket, amelyek segíthetik a tanulásukat, az új ismeretek megszerzését és ehhez már a szükséges feltételekkel napi szinten rendelkeznek is. Persze nekünk is meg kell tapasztalnunk ezeket.
VálaszTörlés